Benedek Elek versével szeretnénk Istentől megáldott húsvéti ünnepeket kívánni Önnek és kedves családjának!

Gyermekkoromnak szép emléke,
Köszöntelek, húsvét vasárnap!
Száll a szívemre égi béke
Ünnepén a Feltámadásnak.
 

Schönberger Jenő püspök üzenete 2021 húsvétján
 

Krisztusban Szeretett Testvérek!

Keresztény hitünk legnagyobb ünnepe a Húsvét, Jézus Krisztus feltámadása. Szent Pál apostollal együtt én is vallom, ha Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a mi igehirdetésünk és a ti hitetek. 

A gondviselő Isten a világ és az ember teremtésében adta legelső tanújelét mindenható szeretetének. Ámulva csodáljuk a teremtett világot, amit az emberért alkotott, amit gondjaira bízott, hogy az mindenki hasznára legyen. „Kicsoda az ember, hogy törődsz vele és gondod van rá”? - kérdezhetjük a zsoltárossal ma, Húsvét szent ünnepén, amikor Isten bölcsességét csodáljuk, aki azzal, hogy feltámasztotta Jézust, az ember végső célját is megmutatta. Krisztus feltámadásában már a mi feltámadásunk is elővételezve megtörtént. Erről beszél Szent Pál apostol a kolosszeiekhez írt levelében, amikor kijelenti, hogy Krisztussal együtt mi is feltámadtunk. Hiszen a keresztség szentségében meghaltunk a bűnnek, és új életre támadtunk Krisztussal. Bár ez az új élet még Istenben van elrejtve, de amikor Krisztus újra megjelenik, vele együtt mi is megjelenünk a dicsőségben.  

Az evangélium Szent János apostolról jegyezte fel, hogy amikor Jézus sírjába belépett, látta a beesett lepleket és az üres sírt. Látta, és hitt. Vagyis, mert képes volt a dolgok mögé látni, már tudta, hogy Jézus él. 

Egyházmegyénk Gondviselés éve segítsen bennünket abban, hogy elsajátítsuk Szent János apostol látásmódját, hogy mi is a hit szemével tudjuk látni a körülöttünk zajló eseményeket.

Ha a hit szemével nézzük a dolgokat, akkor képesek leszünk észrevenni Isten szeretetét, aki úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz benne, annak örök élete legyen. Megértjük Isten irántunk való szeretetét, aki hozzá könyörgő egyszülött Fia kérését nem az utolsó percben, hanem az utolsó perc után hallgatta meg miattunk, amikor feltámasztotta Jézust a halálból. 

Az apostolok, a vértanúk és az egyház szentjei a feltámadás hitéből erőt merítve merték Istenre bízni életüket, sorsukat, és teljes bizalommal fogadták Isten rájuk vonatkozó akaratát. Ma, sok más egyéb mellett, a világjárvány az, ami próbára teszi hitünket. De bármilyen nehéz megpróbáltatás érjen is, ha hittel valljuk Jézus Krisztus feltámadását, nem fog meginogni a bizalmunk Isten gondviselő szeretetében. Jézus Krisztus halála és feltámadása által megszerzett örök élet képes mindenért kárpótolni.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek áldott húsvéti ünnepeket, bátorságot a tragédiákkal és a megpróbáltatásokkal való szembenézéshez, valamint hitet és ebből fakadó rendíthetetlen bizalmat a gondviselő Mennyei Atya szeretetében! Feltámadt Krisztus! Valóban feltámadt! 

Szatmárnémeti, 2021 Húsvétján,

                                † Schönberger Jenő 

                                      megyéspüspök

Tolnay István nagykárolyi esperes húsvéti üzenete

„Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.” (1Kor. 15,20)

Kedves testvérek!

Miért szeretjük annyira a Húsvét ünnepét? Talán a húsvéti nyuszi motívuma, a piros tojások és a locsolás miatt? Vagy azért, mert végre véget ért a böjti időszak, újra ehetünk szabadon a finom ünnepi ételekből? Netán azért, mert ismét ajándékokat adunk és kapunk? Persze, ezek mind kapcsolódnak ehhez az ünnephez, szokásainkká váltak, az ünnep részévé. Ugyanakkor azt is tudjuk, az ünnepek előtti és utáni szürke hétköznapokban megannyi gond, baj, teher nyomja a vállunkat, s mindezekre még rá is tesz a koronavírus okozta járvány és a megszorítások. Ez utóbbiak még abban is korlátoznak bennünket, hogy végre együtt lehessen a család és viszontláthassuk távol élő szeretteinket. A vírus jelenléte pedig sokunkban meghatványozza az amúgy is bennünk lappangó félelmet a betegségtől, haláltól, mintha csak leragadnánk a nagypénteki gyász és lemondás érzéseinél…

Megkérdezem még egyszer: miért szeretjük annyira a Húsvét ünnepét? A keresztyén ember erre adott válasza csakis az lehet: mert az Úr feltámadt. És akkor ezt lehet fokozni: mert az Úr minden kételyünk, tagadásunk, szorongásunk, árulásunk, betegség- és halálfélelmünk ellenére megmutatta, hogy Ő él és mi is élni fogunk (Jn. 14,9). A Húsvét feloldja Nagypéntek bilincseit, a Sátán gonoszsága és a halál szorongatása lelki szemeink láttára semmisül meg abban a pillanatban, ahogy a „kertben” (templomainkban) mi is találkozunk a Feltámadottal, ahogyan bennünket is megszólít: Legyetek üdvözölve és ne féljetek! (Mt. 28:8,10)

A hétköznapi ember sokféleképpen áll hozzá Jézus személyéhez, halálához és feltámadásához.  Van, aki az asszonyokhoz hasonlóan egy „kertészt”, egy szimpatikus vándorprófétát, egy nagy tanítómestert, egy tökéletes embert és követendő példát lát benne, aki mindig a szeretetről szólt és annak jegyében cselekedett. Lehet, hogy meg is halt azért, hogy feláldozza magát a többiért, na de hogy feltámadt volna, az azért már inkább legenda – mondják. Van, aki Tamásként kételkedik: hiszem, ha látom (tehát nem tagadja, csak meggyőző bizonyítékra vár – igaz, olyan is van, akit még ez sem győzne meg, annyira elindult már az istentagadás útján). Aztán a követői közt akad olykor egy-egy áruló Júdás vagy tagadó Péter is – azért mondom, hogy a (mindenkori) követők között, mert a Jézussal nem foglalkozó emberkategória számára közömbös a tagadás vagy árulás (nagy kérdés viszont, hogy a mindenkori követőket mi indíthatja erre: valamilyen szorult helyzet, netán csalódás, kiábrándultság vagy sérelem Istennel szemben? Ki tudja…). És tényleg vannak, akik a végletekig elmenően tagadják azt is, hogy Jézus létezett volna, illetve egyenesen gúnyt űznek belőle, karikatúrákon ábrázolják.

Amikor Pál szavait választottam e húsvéti pásztorlevél mottója gyanánt, rögtön éreztem, hogy az apostol ezzel a mondattal, hogy „ámde Krisztus feltámadt a halottak közül…”, valamire válaszolni akar. Tulajdonképpen arra a feltételezésre, véleményre, miszerint Jézus feltámadása tagadható, mert Pál ellenlábasai szerint nincs is feltámadás. Ugyanakkor azoknak is választ kíván adni, akik szerint csak erre a földi életre nézve adhat Krisztus reménységet, mert Ő csak egy földi próféta és tanítómester. Mai nyelven szólva, Pál igazán logikus hit- és észérvekkel győzi meg ellenfeleit arról, hogy miért nincs igazuk, és miért szükséges az, hogy a feltámadás igazságát elfogadjuk: mert minden hitünk hiábavaló, ha megreked „nagypénteknél”, ha nincs onnan tovább, és nincs megérkezés a húsvét hajnalához, ha nincs lelki találkozás a feltámadt Királlyal.

Valahol, valamikor olvastam az interneten, hogy egy bölcs gondolkodó a következőket mondta: ha nem hiszel Istenben és tagadod a feltámadást, megtörténhet, hogy neked lesz a végén igazad, mert nem hiszel, és valóban nincs Isten sem, akkor valóban úgyis mindegy, teljesen közömbös, hogy az ember hívő vagy hitetlen. Azzal viszont számolnod kell, mi van, ha mégis a Biblia és a keresztyénség igazat állít – vagyis ha mégis létezik Isten, van feltámadás és eljön majd az utolsó ítélet napja? Nos, a végén nagyot bukhatsz, és pórul jársz, mert rádöbbensz, hogy nem neked volt igazad, hanem Istennek, mert csak az Övé az utolsó szó. Ha viszont hiszel Istenben, elfogadod Jézust és az Ő feltámadását, lehet, hogy ezért sokan a földi életben maradinak, hiszékenynek és naivnak fognak tartani, de rájössz majd, hogy megérte. Mindennek a végén meggyőződsz arról, hogy hited nem volt hiábavaló, mert valóban Istené az utolsó szó, és te örülhetsz az üdvösségednek. Nos, szerinted melyiket érdemesebb választani? Ezzel a hitünk határait feszegető kérdéssel kívánok minden kedves testvéremnek boldog megérkezést Húsvét „hajnalához”, a feltámadt Krisztushoz és egyben Istentől megáldott, a húsvéti szokásainkon, de legfőképp a koronavírus okozta nyomorúságainkon túlmutató békés, meghitt ünnepet, sok szeretettel,

A Nagybányai-, Szatmári- és Nagykároly református egyházmegye nevében

Tolnay István nagykárolyi esperes.

Adorjáni Dezső Zoltán - a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspökének a húsvéti pásztorlevele

„...megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2,8)

Emlékezetes év lesz a 2020-as esztendő, hiszen mélyen bevéste magát tudatunkba, és ezzel együtt közös emlékezetkultúránk részévé, kitörölhetetlen tartalmává lett. A globális járványjelenség hideg zuhanyként ébresztett rá újra arra a veretes igazságra, hogy alapjában véve mennyire bizonytalan és kiszolgáltatott emberi lényünk, törékeny ittlétünk, milyen határok és korlátok között vergődik folytonfolyvást.

Elszomorodva, keserű szájízzel olvasom a 2020-as lelkészi munkajelentéseket a gyülekezetek életéről, népmozgalmi adatokról, a szolgálatokról általában. Kétségbeejtő, lehangoló, enyhén szólva tragikus helyzetkép tárult elém. Kulcsszavunk lett, szinte kivétel nélkül minden helyzetjelentésben az, hogy elmaradt, felfüggesztettük, ideiglenesen szünetel: istentiszteletek, lelki alkalmak, áhítatok, család- és beteglátogatások, gyermek-, ifjúsági- és egyéb alkalmak, kis híján szinte minden. Néha, itt-ott egy vakmerő, elkötelezett szolgatárs vagy lelkes szervezőcsapat mert dacolva repedést törni a zárlat szigorú, kemény falán. De be kell vallani, hogy munkánk, hivatásunk egyre inkább digitalizálódott, többnyire virtuálissá vált, akárcsak az egész életünk. Ebben az új élethelyzetben olyan fogalmak váltak otthonossá mindennapi szótárunkban, mint a távmunka, távoktatás, táv-online istentisztelet, virtuális áhítat. Néhány filmkocka lettünk a képernyőn, sűrített, pár másodperces unalmas hír-, szó- és gondolatfoszlány. A krónikussá vált krízismunkajelentéseink egyetlen és igazi pozitívuma online szolgálataink számszerű növekedése. Új tudás, új képesség, új megoldások és eszközök váltak életünk elengedhetetlen részeivé. Lassan beletanultunk és beleszoktunk mi, idősebbek is az új kommunikáció színes, szövevényes, időnként roppant bonyolultnak tetsző világába. Szépen, lassan megtanulunk „ütőképesen”, hatékony célszerűséggel kommunikálni az online térben. Az egésszel csak az a gond, hogy bár egyre jobban kommunikálunk, ezzel egy időben kezdtünk lassan elfelejteni beszélni, beszélgetni, ép és szép emberi nyelven. Mert más a kettő, egészen más. Érdemben és tartalmasan beszélgetni csak te és én viszonyban lehet. Beszélni és beszélgetni csak ott és csak úgy lehet, ha én és te, ha mi ott vagyunk, jelenvalókként, de mindenképpen valóságosan, testben és lélekben. S bármilyen nagyszerű és komplex legyen az online világ, a látszat soha, de soha nem tudja, és nem is fogja pótolni a valóságot, mint ahogy a beszédet sem a mégoly progresszív kommunikáció.

Furcsa, nagyon szokatlan, „doketikus”, értsd látszat-létre lettünk kárhoztatva az egyre elhúzódó válságban, és csak remélni tudom, hogy ez nem örökké, hanem csak ideig-óráig tart. Most, húsvét küszöbén, a feltámadás ünnepére készülve ezt a doketikus, látszat-felfogást szeretném felidézni. A doketizmus nem egy vallás, egy szekta volt az első századokban, hanem sokkal inkább egy ókeresztyén krisztológiai interpretáció. Ez a felfogás azt vallotta, hogy Jézus Krisztus földi, fizikai volta csupán látszat, érzékcsalódás. Jézus testi realitása igazából nem létezett, egy illúzió, látszat volt, halála és feltámadása úgyszintén, csupán istensége, mindenhatósága volt az ő reális létformája. A kereszten sem ő hal meg, ezért feltámadnia sem kell, mert mindig is élt. Az egész szenvedéstörténet inkább allegória, ami túlmutat a közvetlen valóságon. A látszat-történések mögött, vagy azok mélyén meghúzódó eszmei tartalom munkálja az üdvöt. Tudom, hogy a dolgok alakulása miatt idén is nehéz lesz szabadon, önfeledten és nyilvánosan, a ránk erőltetett korlátok nélkül megünnepelni a húsvétot, az élet ünnepét. Valószínűleg marad a távolságtartás, a bezártság és a virtuális ünnepi forma, a látszat. Ennek ellenére a mostani húsvét egy vízválasztó határállomás lehet számunkra, határozott kijövetel a látszatból, a mesterségesen kreált virtuális valótlanságból, a félelmek, zavarodottság világából a valóságba.

A húsvét most az a pillanat legyen, egy olyan katartikus lelki megnyilatkozás, amelyben lelkünk „útvonaltervezője” kimondja: „újratervezés”. Jézus Krisztus szenvedése, halála, feltámadása nem látszat, nem illúzió, nem egy virtuális térben vagy időben történik, hanem hitismeretünk alapján valóságosan beágyazódva emberi történelmünkbe. A feltámadás, annak fizikai megnyilatkozása is valóság, nem látszat, nem tévedés, nem mítosz. Igaz, ami ott és akkor történik, az nem az immanens törvényszerűségek kategóriába sorolható, de attól valóságos és reális történés. Jézus sírját egy óriási, nehéz kő zárta el a külső világtól. A húsvét reggelén odasiető asszonyok bizonyára nem tudták volna saját, törékeny erejükkel elhengeríteni a nehéz torlaszt. Mégis, minden pillanatnyi nehézség, megoldhatatlannak tűnő akadály ellenére elindultak. A kétségbeesés, gyász, fájdalom, csalódás, félelem nem tudta megállítani őket, bátrak voltak, és elindultak. Húsvét üzenete elemi erővel töri át a halál, a félelem sírkövét – mert Isten életre teremtette az embert, nem csupán egy véges, korlátozott, földi rövid létre, hanem az örök életre. A lezárt sírról a súlyos követ nem az emberi erő, az emberi tényező gördíti el, hanem Isten hatalma. A feltámadás valósága és törvényszerűsége nyilatkozik itt meg. Nem egy illuzórikus történet, nem egy Krisztus-eszme, egy bűnt semlegesítő nagyszerű egyetemes gondolat adja az üdvösséget, hanem Jézus Krisztus valóságos testi, fizikai halála és valóságos feltámadása a megdicsőült testben.

Ez az esemény emlékeztet bennünket leginkább arra, hogy a tér az idő korlátai között vergődő életünk, ittlétünk mégsem a halállal, az elmúlással, a teljes megsemmisüléssel végződik, nem bedobva vagyunk a létezésbe. A húsvét arra emlékeztet minket, hogy a látható, tapasztalati, véges dolgokon és történéseken túl ott van az Örök, a Lét teljessége, Isten Országa, aminek egy történet által mi is részei vagyunk.

Nekünk is bátornak kell lenni, és ezen az ünnepen elindulni egymás felé és a feltámadott Úr felé, hátrahagyva félelmet, bizonytalanságot, mindenféle szellemi zavaró tényezőt. A látszatból, a bezárt virtualitásból álljunk végre az élet, a valóság, a helyreállítás talajára. Merjünk a feltámadás erőterére hagyatkozni, Krisztus feltámadásának erejéből élni, élni most már a valóságban!

Ezzel a bíztatással kívánok a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház minden tagjának és családjának áldott, örömteli húsvétot!
 

Kolozsvár, 2021. húsvétja

Adorjáni Dezső Zoltán a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke

Illyés Sándor, a Szatmárnémeti Evangélikus-Lutheránus Egyházközség lelkészének ünnepi gondolatai

Két csoport volt tanúja a húsvéti feltámadás tényének: a pénz motiválta őrök, akiket a főpapok állítottak Jézus sírja elé, hogy vigyázzák azt, és az asszonyok, akik húsvét hajnalán indulnak a sírhoz végtisztességet tenni, bebalzsamozni a holttestet. Motivációjuk a Jézus iránt érzett mély tisztelet és szeretet.

Húsvét hajnalán üres a sír, nincs meg a holttest.

Versenyre kel a két csoport a két különféle hírrel. Az őrök rémülten a főpapokhoz rohantak a hírrel és felhatalmazást kaptak arra, hogy terjesszék tág körben a következő hazugságot: „ellopták őt, mialatt mi aludtunk.” Viszont nem gondolkodnak azon, ha aludtak, akkor hogy látták, hogy kik lopták el? Ha meg nem aludtak, miért engedték, hogy ellopják? Hazugság hazugság hátán. Jól fizetett gárda, akiknek semmilyen bántódásuk nem eshet, erre garancia is van, maguk a főpapok. Profin űzték a megvesztegetés iparát, hiszen csak pár nappal előtte Júdásnak fizettek 30 ezüspénzt Jézusért.

Elindulnak az asszonyok is egy teljesen más hírrel, egy valódi, nem mesterkélt, nem emberi, nem hazugságon alapuló - a világ legnagyobb hírével, az egyedüli megtartó és megmentő hírrel - az evangéliummal szaladnak és telekürtölik Jeruzsálemet. Örömmel rohannak, sőt magával a feltámadott Jézussal is találkoznak, ettől lesz igazán hiteles az üzenet. Perceken belül a férfi tanítványok is csatlakoznak a mozgalomhoz, és egyre több emberhez jut el az örömhír: Ő a Messiás, Nincs itt, Feltámadt és Él. Ezért az üzenetért halnak meg János apostol kivételével a többi apostolok mind mártírhalált, őket követve pedig évszázadokon keresztül egészen napjainkig sokan szenvednek. Ennek a mozgalomnak vagyunk mi is a részesei, azért gyűlünk össze vasárnapról vasárnapra. Istennek nemcsak az a terve, hogy ebben higgy, hanem hogy Te is légy Krisztushordozó, mint az asszonyok azon a hűvös hajnalon, mint az apostolok, és sok millió fáklyahordó igaz keresztyén.

Mi lesz a másik üzenetből? Ezeknek az őröknek egy idő után elfogyott az „evangelizáló” kedvük, egyszer csak valamiért föladták az igazság takargatásának a szolgálatát. Nem tudjuk pontosan hogyan történt az őrök esete, de lelepleződött a hazugság. MA is nagyon sokan vannak, akik a hazugság őrei, és hazugságokat hirdetnek Jézussal kapcsolatosan, de az ítéletkor mindenre fény fog derülni.

Húsvét örömüzenete – Jézus Él, lefegyverezte a hazugság atyját, a Sátánt. Az Élet győzött a halállal szemben, az igazság diadalmaskodott a hazugsággal ellentétben. Melyik Úrnak szolgálsz és milyen üzenetet közvetítesz mások felé?
 

Szatmárnémeti, 2021.
Illyés Sándor, evangélikus lelkész.